Most, hogy túl vagyok a 4 napos hosszú hétvégén amit egyedül töltöttem, pont itt az ide ezt kipihenni. Mert hiába is gondolom azt, hogy nem csináltam semmi, ebbe a kategóriába sorolható a lakás teljes kitakarítása, a napi 2 mosás elindítása. És jó idő eredményeként, ennek a ki is vasalása. A gardróbban való rendrakás, a kiskert előkészítése, és a botanika kiültetése, és locsolás. Ez itt külön megemlítendő, mert nem jó a csap, ezért otthonról vittem vizet. És valahogy ezek a hétköznapi tennivalók elvesztették jelentőségüket és csak a nem csináltam semmit oszlopban kaptak helyett. Közben ma pont szembe jött, hogy ma van a láthatatlan munkák napja, és van egy kalkulátor ami kiszámolja, hogy a láthatatlan munkámért mennyi pénzt kapnék havonta. Ez 384.400 forint lenne, azért a munkáért, ami igazából nagyjából gondmentesen működésben tartja az otthoni rendszert. Az ilyen 4 napokban a legpocsékabb a nem tudsz szólni senkihez, és ezen a napi telefonálások, vagy a doulingóval való beszélge
Szombaton olyat csináltam, mint még sosem. Elmentem egy rock lemezbemutatóra az A38-as hajóra. Egyrészt A38 szűz voltam még, másrészt szeretem a rock-ot, de mondjuk soha nem mentem volna el egy koncertre. Így aztán ezt is ki kellett próbálni. De persze ha ez ennyire laza lett volna, akkor most nem írom ezeket a sorokat. Merthogy mégiscsak 45 leszek idén. Mostanában nagyon foglalkoztat ez, és hiába nem érzem magam annyinak, a számok nem hazudnak. Ennyi. A rágódásom oka, hogy pont azért, mert nem érzem magam annyinak, mindenféle hülyeségben benne vagyok, és elképesztő dolgokba megyek bele. És ez a koncert is ilyen volt, de akkor kezdem a bevezetéssel szokás szerint. Régóta nyaggatott az instagram, hogy helló, van itt ez a Treads, gyere-gyere. Nem érdekelt. Aztán az egyik ismerősöm insta sztoriban kitett egy treads szöveget. És ekkor jött el a pillanat, hogy megnézzem, akkor mi is ez. Ez az instagramnak egy csevegős alkalmazása, gondolatmegosztás folyik rajta, de kb, minden